Az izzadó tömlő -t úgy tervezték, hogy teljes hosszában szivárogtassa a vízet, a folyamatos nedvességben tartva a gyepet, növényeket. A csepegtető tömlő bizonyos távolságonként gyárilag beépített lyukakkal van ellátva, így nyomás alatt ezeken keresztül engedi át a vízet, mondhatjuk, csepegteti.

A kerti tömlők a vízvételi helyhez (csaphoz, szivattyúhoz) külső -, vagy belső menetes tömlővéggel, csapcsatlakozóval csatlakoztatható, de használhatunk bilincses rendszert is. A tömlők belső átmérője határozza meg, hogy milyen csatlakozót kell használnunk. A locsolótömlők átmérőjét col-ban határozzuk meg, így beszélhetünk fél colos (1/2"), háromnegyed colos (3/4"), egy colos (1"), ötnegyed colos (5/4"), stb. tömlőkről. A col, vagy coll mm-re történő átszámításáról ide kattintva olvashat bővebben.

A menetek (metrikus menet) táblázatos megjelenítése itt található.

Sokan részesítik előnyben (a gyorscsatlakozós rendszer helyett) a bilinccsel történő tömlőrögzítést. Ebben a rendszerben is kitalálták már a menetesen bonthatóságot. A tömlővég hollanderrel készül (tömítéssel ellátva), mellyel egy menetes véggel csatlakozhatunk, így két, vagy akár több tömlőt is összeköthetünk. Ehhez a rendszerhez is készülnek különböző kézi szórófejek, vagy leszúrható szórófejek.

Egy-két évtizede jelentek meg az úgynevezett gyorscsatlakozós rendszerek, melyek lehetővé teszik a tömlő és a szórófej gyors összekötését, és a szórófejek gyors cseréjét mindenféle segédeszköz nélkül.

Amennyiben csak ritkán használjuk a slagot, mindenképp gondolnunk kell annak tárolására is. Erre több lehetőség adódik, léteznek egyszerű fali tömlőtartók, amin "karikázva" tarthatjuk a locsolótömlőt. Létezik gyorscsatlakozós tömlődobok és tömlőkocsik, melyekre feltekerhetjük az épp nem használt tömlőnket és praktikusan bárhová eltehetjük, vagy magunkkal vihetjük.

Ha hasznosnak találta bejegyzésünket, kérjük ossza meg ismerőseivel. Köszönjük!